Először is szeretném Bajzáth Attila-nak megköszönni, hogy megtalálta, és publikálta (http://asianomad.blogspot.hu/2017/01/herkules-sportujsag-1884-augusztus.html) ezt az általam ismert első, magyar nyelvű, botvívásról szóló cikket, mely a Herkules újságban jelent meg, 1884 augusztusa és szeptembere között. E kétrészes cikk első részében a forrást publikálom, a második részben pedig elemezném, és összehasonlítanám külföldi anyagokkal. Az eredeti dokumentumot átformáztam, illetve a könnyebb olvashatóság céljából részekre bontottam.

Bevezető

A bottal csak úgy «találomra» ütni, illetőleg a kéznek a test-törzstől való nagyobb eltávolításával úgy ütni, hogy az önvédés csupán ezen ütés hatásában kerestessék: ez csupán verekedés.

De ütni olyanképen, hogy ütésünk pillanatában ne legyen testünk egészen védtelenül (födetlenül), oda tartva ellenfelünk botja elé, valamint ütni oly módon, hogy ez által ellenfelünk ne tétessék harczképtelenné, hanem csak erős védekezésre vagy visszahúzódásra kényszerittessék: ez e botvívás.

Bottal verekedni  heveskedésből és bosszúból dicstelen és lealacsonyitó viaskodás, mert csak állattal szemben lehet az félelmetes fegyver. Embereknek komoly támadásai és védekezései egymás ellenében sokkal hatásosabb fegyvert igényelnek, mint botot. Nem kell semmi szúró, vágó vagy épen lövő fegyvert állítani szembe a bottal, mérkőzik azzal az arasznyi hosszú piczinke ólmos gombú «zsebbuzogány» is, az érczből készült «öklöző gyűrű», sőt sokaknál a puszta ököl is. Az angol elveti szúlyos és szeges végű útazó botját, midőn erélyes küzdelemre szorítják, ököllel harczol az ellenfél durungja ellenében is. A franczia szintén elveti komoly esetekben botját és helyette fürgén birokra kel, vagylábbal való ütéseivel és rugásaival teszi magát félelmetessé (Savate,chausson). A bottal viaskodónak fürgeséggel, ugrásokkal kell ellensúlyoznia a bot azon hátrányát, hogy egész közelről legfeljebb csak arra használható, hogy átölelve az ellenfelet, a bottal annak derekát könnyebben magához húzhassa («betörhesse») és így hanyat dönthesse. Ezen czélra pedig egy darab kő alkalmasabb. (A hegyes vidékek lakói között és különösen az oláhoknál a baltával verekedő parasztok is, ha ellenfelükre ütést nem mérhetnek a közellét miatt, akkor azt rendesen átölelve a balta fokát, sőt gyakran az élét is annak derekába szoritják). Bottal verekedni a közéletnek különleges esetiben, tehát csak viszonylagosan czélra vezető, vagy a bottal viaskodó legyen a botforgatásban kiváló ügyességű, vagy az ellenfél gyakorlatlan a közvetlen testi mérkőzésben. Természetesen bot alatt csak botot értve, nem pedig buzogányt, suhángot, kapanyelet vagy asztallábat, a melyekkel egy ütés kész győzelem.

A bottal vívásnak nem lehet tehát azon értéket tulajdonítani, mintha annak elsajátitásával magunknak a közéletben egy hatalmas védelmi és támadó eszközt nyernénk. Tehát nem verekedési tehetségfejlesztés czélja a botvívásnak.  A botvivás belső értéke az,hogy testi erőt és ügyességet nyerünk általa, külső haszna pedig az, hogy esetleg szintén bottal támadó 2-3 «verekedő» ellenfelét, vagy esetleg egy egész falu kutyáit magunktól távol tartathatjuk. Ezen haszon mellett még felette mulattató is a botvívás, még ha ellenfél nélkül egymagára maga forgatja is a botot valaki.

Sok oly neme van a botvívásnak, mely már nem is annyira vívás, mint csupán bottal körzés botforgatás és mégis épen ezek képezik a botvívásnak alapját, előgyakorlatát és művészi betetőzését.
A mit a beduin a puskájával, a jongleur a sétapálczájával, a karddal viaskodó a kardjával végb visz, mindazt cselekszi az ügyes botvívó a botjával. Az ennyire képzett botvívónak munkája és játéka oly szép, oly kellemes látványt nyújt, hogy csodálkoznunk kell azon, miért nem gyakoroltatik általában minden testedző testületben a felnőttek között.

A botvívás előgyakorlatai

A botvívás előgyakorlatai egy kézzel és pedig felváltva jobb és ballal végeztetnek, először egyedül külön, azután egymással szemben de távol állva. A bot mindenkinek legalkalmasabb hoszszúságú, h a földtől saját ajkáig ér, de a rendes vívásnál egyik oly hosszú mint a másik. Kezdetben fehér fenyőfából, utóbb fűz -vörösfenyő – majd akáczfából legyen faragva a bot, simán gömbölyüen, mindenütt egyformán 3-5cm vastagságban. A rendes vívásnál szivós de könnyebb fajta bot czélszerű, a rövidebb, súlyosabb keményfa botok inkább a «forgatásra», a magányosan végzendő mű-botgyakorlatokra alkalmasabbak. A körzésekhez és vágásokhoz emelt kartartásból kell kiindulni és helyben terpeszállást kell felvenni, a bot feldobálásához és elkapásához előre lépő állást. De mihelyt a karokkal az előgyakorlatok már meglehetősen végeztetnek, azonnal elő kell venni a lábakkal végzendőket is, minők a helyből kilépések, tovább lépkedések, fordulatok, szökdelések, fordulatokkal szökdelések és a különféle törzshajlások, forditások. Ha már ez is jól megy, akkor a lábgyakorlatokkal egy időben kell végezni a kargyakorlatokat.

Különben álljon itt rövid öszevonásban egy kis ismertetése annak, minő módon sajátitható el legkönnyebben a vivásra alkalmas bottal való bánás:

  1. A kezdő, a mint a botot egyik kezébe veszi, végezzen azzal nyújtott karral és különféle kéztartással mindenféle irányban botemeléseket lassan, majd botlendítéseket gyorsan a fej fölé függélyes helyzetbe és vissza. Közben mindig nyugodtan álljon terpeszállásban. Kéz a botot az egyik végénél kissé beljebb fogja.
  2. Emeltessék fel a bot függélyesen álló tartáshoz, úgy, hogy a kard oldalt kinyújtva vállmagasságban legyen. Ezen tartásban maradjon a kar míg a kézcsuklónak ide oda hajlitgatásával a botot le kell vezetni vízszintes, majd függő tartáshoz és vissza felemelni újbol, mindenféle irányban.
  3. Szintél oldalt vagy elől, vállmagasságig emelt kartartásban, tétessék a kézfejjel körzés (u.n. «csuklókörzés») minden kigondolható módon. Ennek következtében a botnak szabad vége a levegőben hol kis köröket fog leírni, hol nagy köröket, hol a test előtt hol mögötte v. oldalt. Az ilyen körzések igen erősítik a kézcsuklót, ez pedig igen kivánatos a botvívásnál. Ha a bot épen közepén fogatik meg és tétetnek így csukló körzések, a bot két vége által egyszerre két kör iratik a levegőbe, ezt pedig kellemes nézni, a mennyiben a körök változtatásával 8-as alak  egyirányúvá tételével pedig kerék-alak iratik le.
  4. A fent említett kézcsukló körzések hajlitott kartartással is végeztessenek olyképen, hogy a vállhoz emelt kézfej a körzések alatt is a váll közelében maradjon. Az ezen fajta körzések a lehető legtöbbször gyakoroltassanak, mert ezek már nem csupán elő, — hanem alapgyakorlatok is egyszermind a botvíváshoz.
    Minden egyes külön irányú körzésnek megvan a maga külön jelentősége. Igy például a test előtt fölülről balra levágódó körív czélja először fedni testünk mellső részét, másodszor pedig az ellenfélnek felénk, illetőleg testünknek jobb alsó vagy bal felső része felé irányzott ütését ellencsapással visszaverni. Igy védi a hát mögötti körzés testünk hátsó részét stb. Tehát az olyan botkörzések, melyeknél a kar egyszerre felvett helyzetét megtartja és csak a kézcsukló és az alkar végez körzéseket, védelmi körzéseknek mondjuk.
  5. Karvágással körzések azok melyeknél nem csupán a kézfej vagy a kéz és alkar, hanem a felkar is körben mozog. Az ilyen fajta körzések neveztetnek támadási körzéseknek, a mennyiben ezek czélja már nem a test fedése, hanem az ellenfélhez közelebb vagy reá suhintás. Sajátsága ezen körzéseknek az, hogy a bottal erőteljesen kell vágni azon hely felé, a hol az ellenfél áll, míg a kör ellenkező pontján a bot csak lassan vezettetik, vagy épen nem is vezettetik körbe, hanem esetleg már a fél körív után ismét vissza vágódik az iménti nyomán, de azzal ellenkező irányban. Félkörű körzések karvágással, tehát már a rendes botvívásnak képezik anyagát, csak hogy itt az előgyakorlatok során csak egy kézzel kell ezt végrehajtani’. Tekintve azt, hogy a bottal sokkal erőteljesebben kell sújtani, mint a karddal, hogy tehát pusztán kézcsukló erővel nehezen lehet támadni kellőleg, ezen okból a karvágások begyakorlása okvetlen szükséges.
  6. Vizszintes köriveket írni le a fej fölött azon kartartásból kell, melynél a kézfej szüntelen a fej fölött tartatik. Ezen fejfölötti körzés szintén kiváló fontosságú, mert az ily gyors körzéssel nemcsak hogy védjük fejünket az ellenfél ütése elől, hanem egyszersmind támadva ütéseket is mérhetünk, ha a köröket a fej fölött haránt végezzük, vagy ha kissé leguggolunk, hogy a bo vége elől érinthesse ellenfelünket.

Ezen előgyakorlatoknak helyben állva, helyes végzése után veendők elő a lábbal és testtörzszseli gyakorlatok önmagukban, majd összetételben a kargyakorlatokkal. Csak mindezek után következzék a valódi botvívás, a midőn a mesterrel vagy társsal szemben állva, már fel kell tenni a rendes fej-, mell- és lábvédő készleteket és fel kell húzni a jól kitömött keztyűket is.

A «Herkules» legutóbbi számában közlöttek kiegészitéseül e helyütt röviden összevonva ismerteti e pár sor a tulajdonképeni botvívást és egy pár műgyakorlatot a rövidebb bottal. Ha ily hézagos és csak főbb vonásaiban való ismertetése a botvívásnak nem is egyéb puszta útmutatásnál, még is talán sikerül ezzel is felébreszteni némelyeknek legalább érdeklődését a botvívás irán, a kik ennek következtében már csak próbául is legalább sétabotjukkal otthon kicsit studiroznak fölötte. Ennyi is valami, mert a ki gondolkozva birálgat valamit, az azt némileg tanulja is. A botvívás ennyi érdeklődést meg is érdemel.

Alapállás és kiállások

A bottal való vívásnál a két ellenfél egymással szembe ugy álljon fel, hogy mellel, arczczal egymásfelé forduljanak és kis terpeszállásban legyenek. A botot a jobb kéz egyik végénél, a bal kéz pedig mindjárt a mellett beljebb fogja meg és a test középvonalában függőleges helyzettel ugy kell azt feltartani, hogy a kezek vagy a fej fölött («magasból»-[működés]), vagy a mell előtt («középből») vagy a test előtt («alacsonyból») legyenek.

Ezen három kiálláson kivül van még a negyedik kiállás, melynél a kezek nem annyira a fej fölé, mint inkább magasan egyik váll fölé emeltetnek és a bot rézsut a fej és a vállak fölött oldalt lefelé tartatik. Ezen állások közül hol az egyik, hol a másik alkalmaztatik a szerint, a mint egyik vagy másik pillanatonként a legalkalmasabb egy bizonyos támadásnak vagy védésnek végbevitelénél. Általában legczélszerűbb rendesen a «középből» indulni ki és ismét ahhoz térni vissza minden vágás vagy védés után, mert ezen állásból lehet leggyorsabban átmenni a legkülönfélébb támadási vagy védési helyzetekbe.

A kezdőknek gyakorló vivásainál az ellenfelek egymástól négy lépés távolságra állnak fel (mensur), hogy igy a bottal egymást ne érinthessék. A haladottak első kiállásakor a kör nyolcz lépésnyi azért, hogy mielőtt vívnának, egymást köszöntsék.

Köszöntés

Ezen köszöntés abból áll, hogy egyszerre mindketten két-két lépést tesznek egymásfelé, minden lépére egy-egy körzés a fej fölött vizszintes körökben, a harmadik ütemre oldal kis terpeszállás és fejvágás előre; ez után ismét vizszintes körzés a fej fölött, egy időben hátra két lépés, a harmadik ütemre fejvágás; végül még egyszer előre lépkedni bottal kétszer körözve, fejvágás és utána fejvédés és abban maradni négy másodperczig. Ezen köszöntés után mindjárt a rendes kiállásba kell helyezkedni. A köszöntésnél a hátra tett lépések csak fele akkorák lévén, mint az előre lépések, ezen okból a köszöntés végeztével a felek egymástól már csak három lépésnyire állnak, illy közelből vivásnál már a támadónak botja vége a védő félnek a magához húzott botja középtájával derékszögben (a helyes védésnél) találkozik.

Szabatos vívási vágások

A távol állásban különösen begyakorlandók a szabatos vívási vágások, ez abból áll, hogy minden vágást egy egész, vagy fél, vagy egyharmad körívvel kell eszközölni és pedig ugy, hogy a körívnek azon pontjában, a hol a támadó botja az ellenfél testével vagy védésre tartott botjával találkozik vagy találkoznék, ha «érintés közelségben» lennének, tehát ezen pillanatban gyors marokszorítással és a bot meghúzásával hirtelen meg kell akadályozni a botot tovább csapódásában (el ne «vágódjék» a czélon túl) , illetőleg a czélpontra finomabb és hatásosabb csapás méressék.

Védések

Épen igy begyakorlandók még a távolállásban a védések is. Általában háromféle védés használtatik, u.m. 1-ször: egyszerűen elejébe tartatik a védés botja a támadó botjának; 2-szor: a czélnál visszalöketik a támadó botja; 3-szor: ellencsapással félreüttetik, u.n. körözéssel védés.
Ezen védési módok közül az elsőt akkor használjuk, midőn kiskörívű gyengébb és a felső testre irányzott vágást kell védeni, a második (lökéssel) védésmódot a felső testre irányzott erősebb,  nagyobb körívű vágás ellenében veszszük elő, a harmadik szerint vissza ellencsapással akkor védekezünk, midőn a vágás testüknek alsó részére irányoztatik vagy midőn túlerős vágás irányoztatik testünk bármely részére.

 

Rendes vágások és védések

Fejvágás

A botot az arcz előtt függélyes tartásból (közép kiállásból) jobbra (b.) hátra felé körözni vizszintes körívvel és balról (j.) előre felcsapódásával vágni az ellentárs fejére. Kezek a körzéskor mindjárt a fej fölé emeltetnek, de nem magasan.

Védései a fejvágásnak

  1. Ellentartással védés az, midőn a kezek a fej, illetőleg a jobb (b.) váll fölé, kissé még azon is túl, lehetőleg magasra emeltetnek és a botot erősen szorítva, úgy tartjuk a bal (j.) váll fölé, kissé előre, rézsút lefelé, hogy a fejre jövő ütés a botnak a bal kéz (j.) közelébe eső része által fogassék föl.
  2. Ellenlökéssel védéskor a botot az arcz előtt vizszintes helyzetbe hozzuk és a kellő pillanatban kezeinket gyorsan felemeljük (fellökjük) oly módon, hogy a bot épp ott taszitsa vissza az ellen botját, a hol az imént védésmódnál.
  3. Ellencsapás védés, midőn a bottal vízszintes egész kört végzünk, ezen körnek az arcz elő eső részében gyorsan az ellenfél botja elé, föl csapunk vagy rézsút föl és lefele vágjuk.

Vállra vágás

A botot jobb váll fölé, rézsút hozni, körözni hátra felé és balról előre vágni az ellen jobb vállára, rézsút lefelé. Ugyanez ellenkezőleg a másik vállra.

Védése a vállra vágásnak

  1. Ellentartással védés. Kezek a fej fölé emeltetnek és a bot a fejen fölülről, a jobb (b.) váll fölött rézsút lefelé közel tartatik.
  2. Ellenlökéssel védés. Kar és bottartás épp olyan, minő az iménti védésmódnál, csakhogy a vágás közeledtére a védekező a rézsút váll fölé tartott botját lehozza az arcz és jobb (b.) váll elé és a végső pillanatban gyors karlökés, rézsútos bot tartással a támadó vágás elé.
  3. Ellenütéssel védésnél már a bot szabad vége nem lefelé, hanem felfelé tartatik, ugyanis a «közép kiálló» helyzetből úgy védjük a jobb (b.) vállunkra irányzott vágást, hogy kezeinket a bot szabad végét a test előtt rézsút balra (j.) lebocsátván a vizszintes helyzet megközelítéséig, onnan történik aztán gyors ívben vágás a testünk jobb (b.) oldala felé, úgy hogy az ellenfél botját a mi (védő) botunk közép részével, rézsút föl, vissza csapjuk.

Mellvágás

Ha az ellenfél mellénk (v. oldalának) bal (j.) oldala felé akarunk vágni, előbb át kell vezetni a botot rézsút ívben a saját  bal (j.) vállunk fölé, onnét fej fölött hátra és hátulról a jobb (b.) vállunk fölött előre körözve, ezen körzést előre jövő útjában alacsonyabbra hozatván, vizszintes iránynyal és lendületteljes vágással csapunk az ellenfél bal (j.) oldalára (v. mellére).

Védése a mell- (v. oldal) vágásnak.

  1. Ellentartással védéskor bal (j.) oldalunk mellett rézsút lefelé tartjuk a botot oly képen, hogy kezeink a bal (j.) váll közelébe fölhozatnak.
  2. Ellenlökéssel védésnél a tartás az előbbi, csak a botvágást visszalökéssel tartjuk távol a testünktől.
  3. Ellenütéssel védésnél a bottal előzőleg egy körzést kell (vagy legalább félkörívet) végezni, t.i. a test előtt fölülről jobbra (b.) vágódjék le a bot és alant gyors suhintással vágjunk testünk bal (j.) oldala felé, derékszögben találkozván ott a támadó botjával.

Lábra vágás

Lábra vágás úgy történik, mint az oldalra vágás, csakhogy a bot mélyen lefelé köröztetik és lent súlyt az ellenfél jobb (b.) lábára oldalról.

Védése a lábra vágásnak

A lábra vágás védése már csak ellenütéssel (csukló erejével) vagy ellenvágással (karlendítés és kézcsuklóval). Azonkívül, ha a vágás mélyen jön, térdhajlítást is kell alkalmazni.

 

Ezek voltak a föbb vágások, a többiek már csak ezektől való eltérések és sajátosabb különös kéztartású és botvezetésű fortélyok és megkülönböztetések, melyeknek megértésére már okvetlen használni kellene a szokásos műszaki és részben idegen elnevezéseket és részleges magyarázatokat. (Tempi, v. reprise, coupé, ripost, recontre stb.)

Megemlítendő még, hogy a haladottabbak már rendesen minden vágást rézsút előre kilépéssel és visszalépéssel tesznek. Sokszor előre (vagy hátra) ugrást vagy lépkedést is alkalmaznak, hozzá különféle törzshajlitásokat is, ha a vágás elől kitérni vagy épen eléje törni akarunk. Mielőtt azonban a kezdő átmenne a fortélyosabb vivási módoknak gyakorlására, helyesen cselekszik, ha megelégedve egyelőre a fentiekkel, áttér a magánosan végzendő helyből kimozduló ügyességi vívásgyakorlatokra és a botgyakorlatokra.

Ügyességi vívásgyakorlatok

Az ügyességi vívásgyakorlatok czélja az: az ellenfelet fürge mozgásokkal, gyors helyzet-változtatásokkal zavarba hozni és esetleg egyszerre vívni két vagy több ellenféllel, vagy a kénytelen visszavonulást ügyesen végezni. Ilyenek pl.

  1. Előre (vagy hátra v. old.) lépkedés (v. ugrás v. szükdelés), minden lépésre egy bizonyos támadási vágás vagy védekezési körzés.
  2. Előre (vagy old. v. h.) lépés, egy időben ¼ (½) fordulat a helyben maradó (v. kilépő) lábon és vágás az uj arczirányban. Ebből ismét tovább lépés ujabb fordulattal, ujabb iránynyal, ujabb vágással (u.n. forgó lépés-járás).
  3. Fordulatokkal szökdelés, minden szökésre karvágás vagy körzés.
  4. Ugrások repülés közbeni fordulatokkal és vágásokkal vagy körzésekkel.
  5. Helyben elugrás, fordulat, vágás, egy térdre térdelés (vagy guggolás), védekező körzés, tovább ugrás és ujból támadás stb.

Műgyakorlatok a vívásra alkalmas bottal végezhetők egy karral, két karral, állva, járva, futva, szökdelve, ülve vagy fekve. Leginkább a különféle körzéseknek nehezebben vihető összetételeiből, a botnak levegőbe feldobálásából és kikapásából, a levegőben forgatásából állanak. Szebb és nehezebb gyakorlatok rendesen magánosan egy egyén által végzendők, kiválóan nagy ügyességet lehet kifejteni két bottal egyszerre játszás közben. Szintén szépek azon társas gyakorlatok, melyeknél több egyén több botot hajigál át egymásnak elkapáshoz.

Gyakorlatok egy méteres bottal

Példaképen ide jegyzünk egy pár könnyebben elsajátitható botműgyakorlatot 1 méter hosszú botokkal.

  1. Egy kézben középen tartani a botot és az ujjakkal forgatni folytonos köríveken.
  2. Egy kézzel forgatni a test előtt a botot markolásokkal, t.i. minden kör után gyors fogáscsere.
  3. A fej fölött vizszintes körben forgatás.
  4. Markolásokkal forgatás ugy, hogy minden kör végzése pillanatában a botot a levegőbe feldobjuk és ismét elkapva, ismét kézben fordítunk rajta egyet; kezdetben alacsonyra dobva fel, utóbb magasabbra és a levegőben több kört képeztetve.
  5. Bot közepét markolva, jobb kézzel forgatni a test előtt és minden kör után a felemelt jobb térd alatt feldobni és fent ismét kifogni; vagy a jobb térd alatt átforgatni, felvetni és balkézzel kikapni, azzal ugyanezt tétetni; vagy a botot függélyes körben forgatva, feldobni, kikapni és vizszintes körbe vezetni bele.
  6. Bot közepét fogva, forgatni, feldobni magasra, visszaszálláskor egyik végét kapni el a botnak és rögtön utána bizonyos vágást és tovább körzéseket végezni; vagy ellenkezőleg kezdetbe bot végét fogva, körzés, ebből feldobás és középen kapva el, forgatás
  7. Bot végét fogva, jobb kézzel védekezőleg körzés (kéz a vállhoz közel) a test előtt a vállakkal egyeközűen, innét a fej mögött a nyakszirt körül átforgatni a botot a test baloldala felé, hol a balkéz ragadja meg a botot és végez vele másnemű forgatást vagy körzést.
  8. Egy karral különféle vágásokat végezni, utóbb körözni, feldobni, forgatni, ismét feldobni ugy, hogy függélyes álló helyzettel szálljon vissza és fogassék el a tenyéren egyensúlyozással.
  9. Egyensúlyozások a tenyéren, kézfejen, ujjakon, könyökön, homlokon, alsó ajkon.
  10. Egyensúlyozásból fellökni a botot és ujból egyensúlyozással fogni el.
  11. Két kézzel forgatások, t.i. bot közepét fogva, forgatva, hol a jobb-, hol a balkéz veszi át a botot.
  12. Egy egyén két bottal, jobb-és balkézzel, egyszerre végez egyirányú vagy ellentétes irányú körzéseket (bot végét fogva), vagy forgatásokat (bot közepét fogva).
  13. Két botot hajigálni fel egyik kézből a másikba és vissza, függélyes álló helyzettel vagy vizszintes fekvő helyzettel.
  14. Egyik kéz köröz, a bot végét fogva, másik forgat folytonosan..
  15. Egyik kéz feldobást végez, mig a másik földre nyúl a másik botért, melyeket azután forgat, feldob és köröz a másikkal stb.

Társas műgyakorlatok

Kiválóan érdekesek azon társas műgyakorlatok, melyeknél két játékos, vagy körben állva többen dobálják egymásnak elkapásra botjaikat. Legyen itt ilyen feljegyezve egy pár:

  1. Két játszó egy-egy bottal. Jobb (b.) kézből a szemben állónak bal (j.) keze ügyébe dobni, a botot középen fogva el függélyes (vagy vizszintes) tartással, a kéznek orsó (v. sing v. a fekvő botot felső v. alsó) fogásával. Az átdobás egy időben történjék és azután gyorsan vétessék át a másik kézbe és dobassék ujra át.
  2. Két játszó két-két bottal ugy, mint az egy-egy bottal, csak gyorsabban.
  3. Két játszó egy bottal forgatással. Egyik a bot közepét fogja és párszor megforgatja azt feje fölött (v. vállmagasságban a test előtt v. old.) és ugy dobja át a távolabb szemben álló keze ügyébe, a ki azt elkapja, szintén megforgatja és visszadobja.
  4. Két játszó egy-egy bottal szemben keresztbe dobál. Jobb (b.) kézből a szemben álló jobb (b.) keze ügyébe és vissza.
  5. Két játszó két-két bottal keresztbe dobál. Egyszerre dob előbb itt is ott is a jobb kéz a szemben álló jobb kezébe, azután a bal ismét a jobb, végül egy dobásra mind a négy bot a levegőbe hajittatik, elkapatik stb.
  6. Több játszó körben dobál egymás kezéhez. Minden játszónak van egy botja, körben egymástól 2 vagy több lépés távolra áll, az adott jelre mindenki átdobja jobb (b.) kezéből botját a jobbról (b.) állónak a bal (j.) kezébe és bal (j.) kezével kifogja a balról (j.) feléje dobott botot, bal (j.) kéz átadja gyorsan a jobb- nak (b.) és igy tovább.
  7. Négy (vagy hat v. nyolcz) játszó kereszben vagy körben áll keresztbe dobál 4 (v. 6 v. 8) botot. Egyes, a szemben álló hármassal, kettes a négyessel dobál jobb (b.) kézzel és kap szintén jobb (b.) kézzel. Előbb az 1., 3., aztán a 2., 4. számúak dobnak (v. egyszerre). A bot mindig függélyes álló helyzettel repüljön és középen fogassék el.

PORZSOLT LAJOS