Az ökölvívás történetéről nagyon sok érdekes könyvet, cikket olvashatunk, van azonban egy nagyon izgalmas területe, melyet kevesen kutatnak: ez a XVIII-XIX századi angol pusztakezes öklözés küzdőrendszere. A következő cikkben az angol pusztakezes öklözés technikai repertoárjával, elsősorban pedig a bokszban használt birkózó technikákkal szeretném megismertetni a kedves olvasót.

Bevezetés

Egy átkarolás után a földre dobta ellenfelét…

A sportágak az utóbbi száz évben hatalmas változáson mentek keresztül a nézettség, eladhatóság és a biztonság érdekében. A szabály változások miatt bizonyos taktikai megoldások és technikák kiszorulnak a repertoárból, idővel pedig elfelejtődnek. Ami egykor mindenki számára köztudott – és használt – megoldás volt, mára csak az “öreg rókák” fejében található meg, akik ezt a tudást legtöbbször nem adják tovább. Miért is tennék? Hiszen ezeket az elemeket már nem lehet a szabályok keretei között alkalmazni: adott körülmények között értelmetlenek, vagy egyenesen tiltottak.

A birkózónak nem kell 11 órás küzdelemre készülnie melyben akár a kezét is eltörhették, a bokszolónak nem kell 20-30-40 menetet küzdenie, puszta kézzel, esetleg kis kesztyűvel úgy, hogy közben bármikor a földre dobhatják. Ez a tudás elveszett, elfelejtődött, vagy soha nem is állt rendelkezésre, mert sok esetben a sport már megszelídült formában került átvételre az anyaországból.

A következő néhány fejezetben az ökölvívásban korábban meglévő birkózó technikákat szeretném bemutatni. Először az ökölvívás szabály rendszeréről ejtenék pár sort, majd a korabeli küzdelem leírásokból keresünk példákat a birkózásra, végül pedig különböző technikai megoldásokat tervezek bemutatni korabeli forrásanyagokból. A cikket egy hivatkozás sorozattal zárnám, melyek az érdeklődők számára további kincseket rejtenek.

Az ökölvívás szabályrendszere

Broughton szabályok…

Ahhoz, hogy megértsük, mit kerestek a birkózó technikák a pusztakezes öklözés repertoárjában, bele kell mélyednünk az ökölvívás szabályrendszerébe. Az első szabályzatot Jack Broughton hozta létre 1743-ban, két évvel azután, hogy megölte ellenfelét – George Stevenson-t – a ringben.

A Broughton szabályrendszer összesen 7 pontból állt, melyből a számunkra két pont érdekes, a negyedik és a hetedik pont.

  • A negyedik pont szerint a küzdelem akkor ér véget, ha a küzdő adott időre nem tud a kezdő vonalra állni, vagy a segéd jelzi, hogy feladják a küzdelmet.
  • A hetedik pont az ellenfél megfogását, és a leütés tényét szabályozta, mely szerint a térdhajlatot, nadrágot, vagy bárhol az öv alatt ellenfelet megfogni tilos, illetve a földre került ember ütlegelése ugyancsak nem szabályos.

A térdelő embert már földre kerültnek tekintették.

A szabályokból láthatjuk hogy szinte alig szabályozta a használható technikákat és a támadható felületeket.

A Broughton szabályzatot a London Prize Ring szabályzat váltotta fel, 1838-ban. A Broughton szabályrendszer 7 pontját 20, majd később 29 pontra bővítették. Számunkra a 14-18-as pontok az érdekesek, melyek a tiltott technikákról szólnak.

Pusztakezes küzdelem a ringben, 1860 körül…
  1. Arról, hogy a fejelés szabálytalannak minősül, és aki erre vetemedik, azt úgy kell tekinteni, mint aki elvesztette a küzdelmet
  2. Arról, hogy ha egy földre dobott vagy leütött embert megütünk, az szabálytalannak minősül. Azt az ember, akinek egyik térde és keze, vagy mindkét térde a földön van, úgy kell tekinteni, hogy földre került. Egy ilyen ember megütése szabálytalan, amennyiben a fent említett személy nem próbál meg ütni ebből a helyzetből.
  3. Arról hogy az öv alatti ütés szabálytalan, és arról, hogy amennyiben a felek közel kerültek egymáshoz, az ellenfél derék alatti megfogása, mint a lábánál, vagy máshol, szabálytalan.
  4. Arról, hogy sérülést okozni szembenyúlással, vagy a hús ujjakkal vagy körmökkel történő sértése, és a harapás mind szabálytalan.
  5. Arról, hogy a rúgás, illetve az ellenfélre szándékosan történő ráesés térddel vagy más módon, szabálytalan.

A szabályzatokat elolvasva láthatjuk, hogy az égadta világon semmilyen szabály nem tiltotta a birkózó elemeket. A kérdés immáron az, hogy léteznek-e olyan források, melyek bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy birkózó technikákat, különösen a dobásokat a korabeli ökölvívás során használták.

Küzdelmi leírások

Az interneten nagy mennyiségben találhatunk korabeli ökölvívás mérkőzésekről leírásokat, a cikk megírásához az 1922-ben megjelent Knuckles and gloves című könyvet használtam fel.

Daniel Mendoza Richard Humphries elleni mérkőzései (1788-1790)

Mendoza küzdelme Huphries-zal…

“Mendoza got a little nearer to his man and hit him twice, the second blow knocking Humphries down. In the next round they  closed and Humphries was heavily thrown”

Mendoza egy kicsit közelebb került az ellenfeléhez és kétszer megütötte, a második ütéssel a földre küldve azt. A következő menetben közel kerültek egymáshoz, és Humpries erőteljesen a földre lett dobva.

“Mendoza throughout that time attacked him with the utmost violence, knocking him down or throwing him with consummate skill

Mendoza egész idő alatt nagy hévvel támadta őt [Humpries-t], a legmagasabb fokú jártasságot mutatva ütötte le, vagy dobta meg.

Tom Johnson Isaac Perrins elleni mérkőzése (1789)

Tom Johnson harca a hozzá képest óriás Isaac Perrins ellen…

The effort to throw is exhausting  enough, but to be thrown and for a heavy man to fall on top of you is terribly wearing.”

A dobás végrehajtásához szükséges erőfeszítés épp elég fárasztó, de megdobva lenni, miközben egy nehéz ember ránk esik, különösen kimerítő.

Jem Belcher Hen Pearce elleni mérkőzése (1805)

Jem Blecher…

“…out came Pearce’s long arms again to seize Jem in a bear-like hug and throw him down…”

Pearce hosszú keze kinyúlt újra, megfogva Jem-et egy átkarolásban, majd a földre dobta őt.

“when Pearce showed signs of exhaustion, Jem wound up the round by throwing him clean out of the ring”

Mikor Perce a fáradás jeleit mutatta, Jem … tisztán kidobva őt a ringből…

He hit Jem as he pleased,.. and ended the round by throwing him.

Akkor ütötte meg Jem-et amikor akarta, és befejezte a menetet azzal, hogy megdobta őt.

It was an idiotic thing to do, for to throw a man two stone heavier than yourself is more exhausting than to be thrown by him.

Ez egy buta dolog volt, mert egy olyan ember megdobása, mely két kővel [angol mértékegység, kb. 6.3 kg] nehezebb, fárasztóbb, mint általa megdobva lenni

Jem Belcher Tom Cribb elleni küzdelme (1807)

Time after time Cribb found himself able to get close and throw him.

Időről-időre Cribb képes volt zárni a távolságot, és megdobni őt.

Tom Cribb Tom Molineux elleni küzdelme (1810)

Tom Cribb Molineux elleni küzdelme….

Molineux was thrown in the first [round]

Molineux-ot már az első körben megdobták.

Twenty-fourth. — Molineux began this round with  considerable spirit, and some hits were exchanged, when Cribb was thrown.

Huszonnegyedik menet. Molineux a menetet jó szellemben kezdte, és néhány ütésváltásra került sor, mikor Cribb-et megdobta.

Ned Turner Jack Scroggins elleni küzdelme (1817)

Ned Turner…

Each man planted severe blows, and Turner was undermost when they wrestled for a fall. It was not until the twelfth round that he succeeded in throwing Scroggins.

Mindketten súlyos ütéseket vittek be, és Turner került alulra, mikor egy esésért küzdöttek [fall, ebben az értelemben egy olyan technika, amikor a másik felet sikeresen a földre dobjuk]. A 12 menetig kellett várni, mire [Turner] sikeresen megdobta Scroggins-et.

The Welshman was still fresh, for all the severe falls that he had suffered. And yet, the sailor with his wind gone, his eyes almost closed, his face swollen and mutilated, though he could not see to hit, even in the thirtieth round he continued to throw his opponent.

A welszi még mindig friss volt, annak ellenére, hogy milyen sokszor került földre. És mégis, a hajós [az ellenfele] kimerülten, majdnem csukott szemekkel, feldagadt, szétvert arccal, ;s annak dacára hogy nem látta a célt – amit el kellett volna találnia – még a 30. menetben is sorra megdobta az ellenfelét.

Scroggins was a rushing and dangerous fighter and a really good wrestler, and until he was weakened by repeated blows, ended round after round by throwing Turner to the grass.

Scroggins egy gyors és veszélyes küzdő volt, ráadásul igen jó birkózó, és amíg nem gyengült meg a beszedett ütésektől, menetről menetre a fűre dobta Turner-t.

Jack Randall and Ned Turner (1805?)

Most rounds ended in a  throw, at which Randall as a rule showed himself the stronger.

A legtöbb menet dobással fejeződött be, amelyeknél Randall mutatkozott erősebbnek. [inkább ő dobta meg az ellenfelét]

Randall ended one round by  knocking him down with a tremendous body-blow and the next  by a throw.

Randall az egyik menetet egy testre mért leütéssel fejezte be, majd a következőt egy dobással.

Tom Spring and Bill Neat (1823)

but Spring was cleverer than he at wrestling and in a  moment had twisted him round and thrown him, felling heavily upon him.

Spring okosabb volt birkózásban és egy szempillantás alatt csavarintott egyet ellenfelén, megdobva azt, majd erőteljesen rá is esett.

There was a great  deal of wrestling throughout this battle and in the early rounds
Spring had been heavily thrown.

Ezen a mérkőzésen sokat birkóztak, és a kezdeti menetekben Spring-et többször is erőteljesen megdobták.

besides throwing his man, still hit him hard.

…amellett, hogy megdobta az ellenfelét, erőteljesen ütötte is…

He, too, was often thrown, and the nineteenth round found both men panting with their exertions.

Őt is gyakran megdobták és a 19. menetben már mindketten fújtattak

Tom Spring and Jack Langan (1824)

Tom Spring és Jack Langan…

Certainly Langan succeeded, as he had in the previous affair,  in throwing the champion and in hurling his own twelve stone  violently on top of him, but as a boxer he was not, as they say, in the same street.

Langan, ahogy a korábbi mérkőzésben, itt is sikeresen megdobta a bajnokot, miközben a 12 kőnyi [76kg] súlyával vadul rá is esett, de mint öklöző, nem voltak egy kategóriában.

Willian “Bendigo” Thompson and James “Deaf” Burke (1839)

Deaf Burke alapállása…

In the seventh round he began by  fighting hard, hitting left and right, but was finally thrown.

A hetedik menetben kemények küzdött, ballal és jobbal is ütve, de végül meg lett dobva.

Burke was thrown in the eighth round and  knocked down in the ninth.

Burke-ot a nyolcadik menetben megdobták, a kliencedikben pedig leütötték.

As  it was, he dared not come too close, for he feared being thrown  upon his bad arm.

A helyzetnek megfelelően nem mert közel kerülni, mert félt attól, hogy a sérült karjára dobják.

Jake Kilrain vs John Sullivan (1888)

John Sullivan…

Now Kilrain prided himself on his wrestling and  ended the first round by throwing Sullivan with great force to  the boards

Kilrain büszke volt a birkózó tudására és az első menetet Sullivan földre [deszkákra, valószínűeg ácsolt ring volt] dobásával zárta.

But to his great astonishment thereafter Sullivan  turned the tables on him at that game, and threw him, at various periods of the fight, no less than eleven times.

Legnagyobb meglepetésére Sullivan a saját fegyverét fordította ellene, és a mérkőzés alatt többször is megdobta őt, nem kevesebb mint tizenegy alkalommal.

Összefoglalás

A fenti leírásokból egyértelműen kiderül, hogy a birkózó technikák, különösen a dobástechnikák szerves részét képzeték az ökölvívásnak egészen a késő XIX. századig, a technikák célja pedig elsősorban az ellenfél gyengítése, fárasztása volt. A cikksorozat második részében az ökölvívásban használt fogás és dobástechnikák kerülnek bemutatásra.