Vívótermeinkben valamint egyleti és iskolai tornahelyiségeinkben egyaránt ismeretlen a vívásnak ez az érdekes módja, midőn nem vítőrrel, hanem valóságos, rendes nagyságú tőrrel történik a vívás.


Pedig valóban csodálni lehet, hogy a tőr-vívást nem tanítják nálunk sehol, mikor az életben sokkal gyakoribb használatban van, mint a kardvívás. Ezt a gyakoribb használatot abban a tekintetben értjük, hogy az életben véletlen megtámadásoknál sokkal többször támadtatunk meg tőrrel, mint karddal s viszont nem karddal, hanem a legtöbbször csak bot-tőrrel védelmezhetjük magunkat. így tehát különösen azon egyénekre nézve, kik foglalkozásuknál fogva sokat járnak veszedelmes helyeken, mindenesetre ajánlatos, ha rendszeresen gyakorolják magukat a tőrrel való bánásmódban. Mint testgyakorlat is kiváló figyelmet érdemel a tőr-vívás, mert rendkívüli éberséget, figyelmet s lélekjelenlétet követel a vívótól. A gyakorlatokra használt töröknek rendesen egy lábnyi hosszúságuk van s hegyük puha szarvasbőr-gombbal van ártalmatlanná téve. Mindkét vívó az arczvéden kívül teljes mellvédet használ.
A tőr-vívásnál ugyanazon általános szabályok állanak fenn, mint a vítőr-vívásnál; vágni vagy ütni nem szabad, csupán szúrni s a szúrás területe itt is csak az övön felül terjed, övön alul szúrni nemtelen. E vívásnem különös érdekességét az adja meg, hogy a felek egymáshoz egészen közel vannak s kendővel bekötött balkezüket is használják néha a szúrások elhárítására.
Mindenesetre eléggé érdekes és érdemes arra e vívásnem, hogy nemcsak vívótermeinkben, hanem iskoláinkban és tornaegyleteinkben is meghonosítsuk.